A csobánci vár rövid története - Írta: Hangodi László

A vár építését feltehetően az 1250-es években kezdték el, de az 1270-es években már, mint elkészült várról tesz említést egy korabeli oklevél. Építtetői a diszeli nemesek voltak, azonban az 1300-as években már a dél-itáliai eredetű Rátót nembeli Gyulaffy-család tulajdona, egészen a 17. század második feléig. Első név szerint ismert ura Rátót nembeli Gyulafi Demeter, első várnagya pedig Csaba mester.
A hadas idők első szele 1490-ben érte a várat, mikor Mátyás király halálát követően Habsburg Miksa csapatai élén betört Magyarországra. Csobáncot, mint veszélyeztetett várat, Kinizsi Pál utasítására erődíteni kezdték. A védelmi építkezések irányítója Kinizsi hű embere, Leányfalusi Ágoston somlói várnagy volt.
Buda 1541. évi török kézre kerülése után, Csobánc végvár lett, s mint a győri generálátushoz, a Duna-Balatonközi Főkapitánysághoz tartozó véghely őrizte a két világbirodalom a Habsburg és az Oszmán-török impérium új határát, amely másfél évszázadon át a Balaton vize mentén húzódott.
Csobánc ura és kapitánya ezidőtájt rátóti Gyulaffy László, aki korának ismert végvidéki lovastisztje, győzhetetlen bajvívója, Veszprém vára 1566. évi ostromának hőse volt.
Csobánc vára stratégiai szerepe 1561 áprilisától jelentősen felértékelődött, amikor a szomszédos Hegyesd vára török kézre került. A következő év tavaszán Csobáncból indultak a sikeresen megvívott visszafoglalásra vonuló egyesített dunántúli végvári és vármegyei hadak.
Még az ostrom előtt Gyulaffy László párviadalban végzett Bajazid vajdával, Hegyesd török parancsnokával.
Ezekben az években Csobáncot több alkalommal is ostromolták a törökök, de elfoglalni sohasem tudták. A harcok szünetében a reneszánsz iskolázottságú kőfaragó mesterek díszítették a lakópalota és az öregtorony komor épületeit és vitézi énekek csendültek fel alkalmanként a vándor lantosok révén.
Az 1600-as évek sem voltak kevésbé mozgalmasak. 1664-ben a vár alatt vonult el a Szentgotthárdnál vesztes csatát vívó török haderő, soraiban Evlia Cselebi történetíró-világutazóval, aki műveiben említést is tesz Csobáncról.
A vár 1669-ben vásárlás útján a herceg Esterházy-család tulajdonába került. Az 1690-es években Csobáncban katonáskodott, mint a várőrség tisztje Béri Balogh Ádám, a Rákóczi-szabadságharc később legendás hírű brigadérosa. Ugyanebben az időszakban farádi Vörös Pál Csobánc kapitánya, kinek skót pallosa ma a Magyar Nemzeti Múzeum fegyvergyűjteményének jeles darabja.
A török kiűzését követően a vár a bécsi Udvari Haditanács által lerombolásra ítélt várak listájára került, de ennek végrehajtását megakadályozta a Rákóczi-szabadságharc kirobbanása. Csobáncban 1705-ig császári katonaság őrködött, kiktől Domonkos Ferenc és Kisfaludy László kuruc ezredesek csapatai szerezték meg.
A vár történetének legfényesebb napja 1707. Február 25-én jött el, amikor az Erdélyből Jean-Louis Rabatin császári tábornagy vezetése alatt a Balaton-felvidéken át Ausztria felé visszavonuló haderő mintegy ezerfős osztaga sikertelen ostromot intézett Csobánc ellen. A várban Szász Márton kuruc vice hadnagy harminc gyalogos puskás hajdúja, ugyanennyi bemenekült fegyveres nemesember, asszonyaik és lányaik alkották a védősereget.
Az osztrák, német, dán, szerb és labanc-magyar ostromlók mintegy négyszáz főt vesztettek, köztük 52 tisztet és az osztagot vezénylő Kreutz ezredest.
A hős védők gróf Bercsényi Miklóstól nyertek dicsérő elismerést.
A kuruc hadiszerencse multával 1709-ben a vár ismét császári kézre került s rövidesen bekövetkezett robbantásokkal történő lerombolása.
Az évszázados tetszhalott állapotból Kisfaludy Sándor irodalmi, Rómer Flóris és Thaly Kálmán történeti-régészeti munkássága hívta ismét életre. Hírnevét Jókai, Eötvös Károly, Békefi Remig, Sági János és még sokan mások öregbítették.
1953-ban régészeti ásatások és állagmegóvási munkálatok indultak a várban, 1957 óta pedig domborműves emléktábla őrzi a kuruc várvédők emlékét a lakótorony falán.